Megmagyarázhatatlan. Ez az egyetlen szó, ami Ariana gondolataiba belevésődött. Egyszerűen megmagyarázhatatlan, hogy ilyen állapotban, még él ezen a földön. Megmagyarázhatatlan, hogy nincs mit ennie. Semmi állati vagy emberi húst nem evett egy ideje. És a legmegmagyarázhatatlanabb az, hogy fogalma sincs honnan szerzett erőt arra, hogy tegnap el fusson a fiú ízletes vére elől.
Nem volt még rá példa, hogy elfutott volna az élelem elől. Nem tudta kifejezni szavakkal, mit érzett, amikor elfutott előle. Lejátszódott előtte, ahogy a fiút darabokra szedi, a zamatos húsát szájába veszi, és szétrágja, majd a vérével öblíti le. Szőke haja a vérben úszik, kék szemében pedig többé nem fog csillogni az élet. Ahogy erre rájött, valamilyen erős és kemény dolog ütötte meg a torkát, ami elzárt minden ízlelő érzést a fiú iránt. Persze, ez csak a gondolata volt. Valójában semmilyen tárgy nem ütközött a nyakát, melynek hatására ilyen fájdalmat okozott volna bármi is. Ez csupán egy olyan érzés volt, amit Ariana oly régen érzett, hogy már el is felejtette, milyen ez. Nem tudta, ez az érzés honnan jön, és mi a neve.
Ahogy múltak az órák, percek és másodpercek Ariana egyre csak fehéredett. Kiszáradt. Álmos volt. Borzalmas dolgok kavarodtak mind a gyomrában és a fejében is. Minden lehetséges utat végig gondolt, hogy mi lesz, ha ő nem jut újra ételhez. A sors csak ilyen kevés időt szánt volna neki? Ilyen fiatalan akarja elengedi a kezét az élet? Sokszor táncolt cérna vékony szálakon, de Isten mindig kegyelmezett neki. Most miért nem? Megmentett egy életet magától, a szőke fiú él, nem halt meg, Ariana nem gyilkolta meg, akkor most miért játszik vele ilyen csúnya játékot az élet?
Ariana előtt egyre gyakrabban jelent meg a fiú arca, és egyre jobban vágyott rá. Hogy azért e, mert éhes volt? Vagy valami más dolog miatt? Nem tudta. De abban biztos volt, hogy látni kell még, még és még. Megnyugtatta volna, hogy látja a fiút, aki nem kapott - remélhetőleg - sokkot a lánytól, és még boldog, nyugodt életet él. Ariana csak remélni merte, hogy nem hiába hagyta meg a fiú életét. Valami, vagy inkább valaki azt akarta, hogy ne ölje meg az a fiút. Mert még az életébe fog lépni. A kérdés már csak az, hogy azokban a pillanatokban, amikor éhen hal, és táplálékra van szüksége, vagy pedig egy teljesen más célból.
Érezhető volt a feszültség a kocsiban. Niall és a barátnője sokkal előbb eljöttek a kisebb kirándulásukról, mint ahogy tervezték. Amint meg történt a különös lánnyal való újabb találkozás, Hell hiszti rohamait féltékenység rohamok vették át. A kettőjük közötti viszont újabb fokozatot romlott le. És ez csak tett rá a lapáttal, hogy Niall - habár a barátnője tudta nélkül - nem bírta kiverni a gondolataiból a lányt.
Hell az egyik ablakon bámult ki a kocsiból, Niall meg a másikon. Rettentően sokat veszekedtek, ezért is jöttek haza. A hazafelé tartó úton nem beszéltek sokat egymással, tudták, hogy felesleges újabb vitákat szülni, hogy úgy is az lett volna belőle. Feleslegesen próbáltak volna kommunikálni: Niall és Hell gondolatai is csak egy valakit akartak megfejteni: a különös lányt, akinek egyikőjük sem tudta a nevét. Az már más kérés, melyikük hogyan elemezte ki a lányt. Niall számára egy vörös angyal volt, ami jellemezte a lányt. Az ártatlanság az angyalt, a vörös szín a rendkívüli érzést, a félelmet és borzongást írta le. Míg Hell csak az ellenséget és a vetélytársát látta benne, aki az ő " tulajdonára " élezi karmait, és bármikor készen áll, hogy az ujjai köré csavarja.
Niall már azt tervezgette az úton, hogyan fogja megtalálni a lányt. Lehet, egy túrrista, az ország bármely tájáról. Lehet, hogy idevalósi, csak még nem látta. Nem tudhatja, de mindenképpen meg akarta keresni újra a lányt. Idegesítette, hogy még a nevét sem tudja, a gondolataiban is csak egy lány ként emlegeti.
A varázs Hell és közötte már régen ellszált, tudtuk nélkül, de mára biztossá vált valószínűleg mind a kettőjük számára, hogy ami régen még szerelem volt, az ma már csak kínzó gyűlölet. A fiú nem tudta mi kering benne, olyan érzés volt a torkában, mintha nem tudná lenyelni a gombócot, ami ott ragadt. Nem sírt, nem félt..talán csak sajnálatot érzett. Hell iránt. Végülis nagyon közel kerültek egymáshoz, lelkileg biztosan. Hiába volt a lány egy hisztérikus hercegnő, Niall már megszokta a közeledését, hogy mindig ott volt mellette, még ha nem is volt rá szüksége.
Hellnek hasonló érzése volt. Már rájött, hogy ami kettőjük közt van, az nem még hogy szerelem, de néha még szeretet sem volt. Most, hogy Niall arca a lányéra pillantva hogyan változott át, valami megmozdult benne. Észre vette, hogy a lepkéi, már régen meghaltak a gyomrában. Már nagyon régen kereste őket, de nem hiába nem találta meg azokat. Már nem volt mit megtalálnia.
Információk:
Nos, most kezdjek magyarázkodni? :) Inkább elmondom a fontosabb dolgokat.
1. A következő 2 hónapban sajnos ilyen " gyorsasággal " fognak jönni a részek. Felvételire készülök, tanulok stb..nincs sok időm, de igyekszem.
2. Nagyon szeretlek Titeteket, nem szeretném, ha a rendszeretlenség miatt nem veszítelek el titeket! :(
3. A blog NEM FOG BEZÁRNI, ne higgye ezt senki! :) A részeket hozom, habár nagyon lassan, de fent lesznek!4. Új trailer és kinézet hamarosan! ( Chat már van, írjatok nyugodtan! )
5. A látogatók száma csökkent, nem is csodálom a gyakoriatlanság miatt, de remélem vissza jön az eredeti magas szám! :)
Ölelek mindenkit! ♥
